Kampányunkkal decemberben Gyöngyösön voltunk: egy ott élő család javasolta a találkozást! Ennek köszönhetően a közel 40 résztvevő valódi párbeszédet tudott folytatni: érintettek, érdeklődők, és olyan helyi döntéshozók, akik a továbbiakban, a közös cél érdekében hatékonyan tudják segíteni egymás munkáját. (Érdemes tudni, hogy Gyöngyösön nincsen integrált nevelési csoport, a gyerekeket Jászberénybe viszik óvodába.)

Általánosnak tekinthető felvetések voltak pl.: a korai fejlesztés terén tapasztalható hiányok a kisebb városokban; a korai fejlesztéssel a szakszolgálatok foglalkoznak, a bölcsődékben nem; ha a speciális nevelési igényű gyerekek (SNI) szülei érdekérvényesítésre képtelen társadalmi réteghez tartoznak, akkor tehetetlenek; a szülőknek nincs választási lehetőségük, vagy nem ismerik a lehetőségeket; nem tisztázott az SNI gyerekek helye a rendszerben; az államilag kijelölt útvonalak szegregált helyre vezetnek: ott megvannak a szakemberek, de az egészséges gyerekekkel nem tudnak találkozni az így biztosított közegben.

Az önkormányzatnak Heves megyében nincs elég pénze a szakemberekre, a gyereklétszámhoz képest kevés a gyógypedagógus. Eközben a szülők óriási felelősséget éreznek, nem tudják, jól csinálják-e, hiszen sosem tanulták a fejlesztést.

A vidéki környezetben gondot jelent a távoli bejárók buszoztatása, a szakembereket foglalkoztató intézmények elérése.

A beszélgetés során csak érintőlegesen merült föl, hogy a sérült cigánygyerekek otthon vannak, velük szervezetten senki nem foglalkozik. A beszélgetés után a helyi szervezés motorja és érintett szülő, Keresztesi Koppány ezt mondta: