Az óvodában nem találkoztam semmilyen megkülönböztetéssel, akkor még nem volt ez annyira divatos. Általános iskolában sorra jöttek a problémák. Ahogy közeledtünk a 90-es évekhez (rendszerváltáshoz) egyre jobban éreztem a cigány mivoltom hátrányát.

Kb. hatodikosos lehettem, amikor a törvény lehetővé tette, hogy kis-létszámú osztályokat indíthassanak az iskolák, többletforrás mellett. Ekkor történt, hogy félévkor nagyon sok “problémás” (cigány, nem cigány vegyesen) gyereket megbuktattak, és egy osztályba összevonták őket. Mi voltunk a debilek. Az okosabb szülők rögtön kivették a gyerekeiket és egy másik iskolába íratták őket. A mi szüleink érdekérvényesítési képességei gyengébbek voltak. A “debilek” közül többen egyetemet végeztünk, a nem debilek inkább nem végeztek egyetemen.
Milyen hátrányok várhatók a gyerekeim életében? A történelem gyakran ismétli önmagát. Ha valami problémát észlelek valószínűleg nem iskolát, ha nem országot váltok, ahol gyermekem egy lehet az egyenlőek között.

Ha körbenézünk a világban, akkor az jól mutatja, hogy azoknak az országoknak a gazdasága működik jól, ahol különböző kultúrákból érkezők adják a lakosság 20-30 százalékát, és nem azzal foglalkoznak, hogy kinek milyen színű bőre, avagy milyen vallású. Az amerikai kontinensen mindig csodálva figyeltem, hogy a különböző színű gyerekek mennyire önfeledten tudnak egymással játszani. A fejekben kell először rendet tenni. A gyereke gyakran a szüleik viselkedéskultúráját követik.