Általános iskolában teljesen vegyes osztályba jártam. Középiskolai éveimet egyházi gimnáziumban kezdtem. Ott találkoztam először a kirekesztéssel, a rasszizmussal, a beskatulyázással. 4 éven keresztül humán tárgyakból nem kaptam hármasnál jobb jegyet. Nagyon sokszor a megérdemelt jegytől drasztikusan rosszabbat kaptam. Egyetlenegy kiút volt; egy jó érettségi, mivel ott nem tudják kizárni a javítókulcsot.Felvettek egyetemre. Első nap mentem órára, és mivel új volt a hely, nem találtam meg elsőre a termet. Öt perc késéssel bekopogtam az órára, mire mindenki rám nézett, és a tanár mondta, hogy most nem kell takarítani. Egy farmer, egy ing, egy toll és egy füzet volt a kezemben….

Előnyöm annyi származott, hogy tudatosan várod azokat a helyzeteket, hogy mikor nyomnak el, és tisztában vagy vele, hogy többet kell teljesítened az átlagnál. Hátrányom meg az elnyomás, a nem elfogadás miatti lelki sérülés. Nagy valószínűséggel az én gyerekeimnek is (jelenleg nincs, 23 éves vagyok) ugyanezeken kell majd átesnie. Egyetlenegy módja van, hogy ők ne szenvedjék meg ezt az utat, az az, hogy ha tehetem a lehető legjobb iskolákba, vagy külföldön taníttatom majd őket.

A szegregáció minden formája elítélendő, mert a szegregáltan tanuló, dolgozó emberekben nem alakulnak ki a többségi társadalom által elfogadt viselkedési, kulturális normák. A szegregáció nem lehet eszköze a felzárkóztatásnak, mert a többségi társadalom tagjai nélkül nem megy végbe az integrálódás.
 A világ vezető nagyvállalatai mind vegyes összetételűek. Eltérő kultúra, eltérő identitás, eltérő gondolkodásmód. Jelenleg ezek a vállalatok a legprofitálóbbak. Hogy miért? Felismerték a potenciális lehetőséget az eltérő gondolkodásmód felhasználásában. Rájöttek, hogy produktívabb az a társaság, ahol eltérő nemzetiségű, kultúrájú emberek vannak.