Szerintem az az ideális, ha egy-két speciális nevelési igényű gyerek van egy osztályban. Gyakran nehéz ezekkel a gyerekekkel, és külön fejlesztő pedagógus nélkül, ennél többet nem bír el se a tanár, se a csoport. Viszont a másságnak minden osztályban lehet helye, úgy, hogy az mindenkinek jó.
Felmerült, hogy egy intenzívebb és speciálisabb autista fejlesztés érdekében Nórit olyan iskolába írassuk, ahol 5-6 gyerek van csak egy csoportban, főleg autisták. Az óvoda első két évében ilyen csoportba járt Nóri, és sokat is fejlődött, de egy idő után úgy láttuk, hogy bármilyen jók a gyógypedagógusok, akik viszik a csoportot, a gyerekek egymást figyelik egész nap, egymás viselkedését utánozzák, és az nagyon ellene tud menni a fejlesztésnek. Az 5-6 fő ahhoz is kevés volt, hogy igazi csoportélménye legyen a gyerekeknek. Az ovi utolsó két évében ezért már egy normál állami oviba járt Nóri, ahol az egyéni fejlesztést csak heti egy órában tudták megoldani, de egész nap tanulta a nem autista gyerekek viselkedését. Az iskolának is meg mertük próbálni a normál iskolát, bízva a tanító néniben. Nóri jövőre felsős lesz, akkor megint döntenünk kell, hogy hol van jobb helyen, működni fog-e az a felsős tanárokkal, ami alsóban rendben volt.

Hogy hol és hogyan működik jól az együttnevelés, azt esetenként kell eldönteni. Meg kell nézni hogy mi a cél az adott gyerek nevelésében. Ha abban a célban őt támogatja az integrált környezet, akkor jó neki az integrált környezet, ha nem akkor nem. Vannak autista gyerekek, akiknek túl frusztráló 25 gyerek között csak egyáltalán lenni, nemhogy helytállni. Nekik valóban a kis csoport a megoldás.

Nóri iskolájában elfogadták Nóri furaságát. Szeretik, támogatják őt. Megtalálták hozzá az utat. Néha jobban megoldanak szituációkat Nórival, mint én tudnám. Nem szoktam például elmenni osztálykirándulni velük, mert jobban működik ha nem vagyok ott.

Az autizmus folyamatosan fejlődő szakterület. Egyre többet tudunk az autista gyerekek gondolkodásáról, egyre jobban meg tudjuk érteni őket, és ezért segítésük, fejlesztésük is egyre könnyebb. A pedagógusok gyakran ösztönösen ráéreznek egy autista gyerek viselkedésének okára, de azért nagyon fontos lenne, hogy minden tanár legalább halljon az autizmusról, és arról, hogy van kulcs ezekhez a gyerekekhez.

Fontos lenne-e ha lenne lehetőség a többi szülővel, akár egy fórum keretében beszélgetni Nóriról?

Igen nagyon jó lenne. Erre nincs igazán alkalom. Tanárokkal beszélünk néha Nóri autizmusáról, de a többi szülővel soha. Van egy másik kisfiú is Nóri osztályában, akinek egyértelműen valamilyen születési rendellenessége van, kicsit az arca is fura és a viselkedése is, de még én se mertem sose megkérdezni (alkalmam se nagyon volt rá), hogy mi a kisfiú története. Nehéz kialakítani olyan bizalmi légkört, hogy tudjunk ilyesmiről beszélni.

Zsuzsa 2 gyerek édesanyja, 35 éves, budapesti értelmiségi. 10 éves autista lánya inkluzív oktatásban részesül.