Kisfiam bölcsis volt, amikor jelentkeztek a tünetek és hosszas vizsgálódás után kiderült, hogy autista. A bölcsiben ez csak annyi változást hozott, hogy heti kétszer bölcsi helyett a korai fejlesztőbe jártunk. Oviba már úgy kerültünk, hogy szakemberrel vártak minket, aki kiegészítette a korai-, majd később a magánutas fejlesztést. Iskolába a helyileg autistákat integráló intézménybe kerültünk. Fiam most harmadikos, két évig volt mellette gyógypedagógiai asszisztens, most valamiért ez már nem jutott neki, csak a heti kétszer egy óra fejlesztés. Ennek ellenére jól működik az osztályban, nincs különösebb problémánk.

Amit jelenleg hátrányként látok az az, hogy a gyerek beszéde/ beszédértése ami lemaradott, és ennek fejlesztéséhez nem kapunk kellő segítséget, illetve ezt a problémát a tanár se tudja jól kezelni. Előny: a gyerek egy jól működő, befogadó közegben van se ő, se a társai nem érzik, hogy más lenne, ez használ az önbizalmának, a társas kapcsolatoknak.

Az ember vágya az, hogy gyermeke önálló, vagy legalábbis kis segítséggel boldoguló felnőtt legyen.Ha nem tanul meg a többségi társadalomban mozogni, élni, erre nemigen lesz lehetősége. Ha kizárjuk a közösségből nem tudja, hogy mihez is kéne alkalmazkodnia. Természetesen vannak olyan esetek, amikor az egyén érdeke a szegregáció, mert állapota csak ezt teszi lehetővé. De törekednünk kell arra, hogy kölcsönösen elfogadjuk, megértsük egymást.