Hangok

  • Élő Fruzsina, öt és fél éves, súlyosan halmozottan sérült kisfiú anyukája

    Fruzsina blogja: Jancsikából kiskirály A blog azért indult, hogy másoknak is elmesélje hogyan fejlesztik Jancsit, hogy minél teljesebb életet élhessen. Ebben a bejegyzésben foglalja össze Jancsi történetét.

    A Jancsi szegregált nagyon speciális oviba jár. Nincs bennem emiatt keserűség, mert nagyon jó ovi, nagyon szeretik, nagyon jól foglalkoznak vele, vagányul és profin. De felmerül bennem, hogy nem lehetne-e ugyanezt integráltan. Ha a játszótérre megyünk nem mernek odamenni hozzá az egészséges gyerekek, csak nézik. Ha egy oviba járnának, nem néznének igy. Megismernék, elfogadnák, és a hozzá hasonlókkal is természetesen viselkednének. Mernének vele játszani.

    Most jó helyen van, de hamarosan iskolába kell mennie. Iskolából nem fogunk ilyen jót találni. Ez egy. Kettő, hogy teljesen kimaradnak ezek a gyerekek a való világból, ha az intézményeken múlik. és a világ sem látja őket. Hogy lesz ebből tolerancia és olyan jövő, ahol ezek az emberek is a mindennapi élet látható részei? Senki semmit nem feltételez róluk, csak hogy fekszenek és semmit se tudnak, biztos meg sem ismerik a saját anyjukat se, és hogy jaj szegény családjuk… és ez tökre nem így van, nagyon nem. És erről nem tud a világ, mert el vannak dugva. És ezért nehezebben lesz belőlük híres író vagy filozófus vagy csak egy ember, aki el tud gurulni magától a boltba, mert tuti, hogy van rámpa, amin begurulhat, és a pénztáros is megérti, hogy mire mutogat. Amit nem ismerünk, attól tartunk, és menekülünk, vagy tudni se akarunk róla. Akkor viszont nem fog fejlődni az intézményrendszer és az ellátás és a foglalkoztatás és semmi. És mi lesz vele ha meghalok? Erre én nem is szoktam gondolni, mert nem akarok kétségbeesni. Csak most megkérdeztétek.

    A szegregáció olyan embereket nevel a többség oldaláról, akik nem tudnak mit kezdeni azzal, ha valaki másmilyen. Nem ismerik a másik fél kultúráját, gondolkodását, élethelyzetét. ez szakadékokat mélyít el, újragenerál és súlyosbít fennálló társadalmi problémákat. Mert aki nem nyitott, az nem is lesz. Aki nyitott, az pedig pusztán jószándékú, de neki sincs saját tapasztalata, amit a jószándéka szolgálatába állíthatna. A kisebbség pedig nem tud érvényesülni, mert elkülönítve, távol onnan, ahol a fontos dolgok történnek, milliószor nehezebb sikert elérni, vagy inkább bármit is elérni.

    Természetesen az integrációnak úgy van értelme, ha tényleg együtt nevelés, nagyon nagy odafigyeléssel, differenciálással, sok beszélgetéssel és érzelmi intelligencia neveléssel, sok közös játékkal és élménnyel. Különben mit sem ér.

Te mit teszel az együttnevelésért? Csatlakozz a kampányhoz! Add hozzá a hangod! Csatlakozom