Bebifláztuk (pont mint az iskolában) az új bűvszavakat – sajátos nevelési igény, integráció, inklúzió, pedagógiai innováció – és közben szülőként elidegenedtünk attól, ami a nevelési és oktatási intézményeinkben zajlik. Mikor teszek jót a gyerekemmel? Hova irassam be óvodába, iskolába? Szülőként különösen érezzük felelősségünket, amikor ezek a kérdések előkerülnek. Szeretnénk jól csinálni, jó döntést hozni. A pedagógus vajon kedves lesz majd a gyerekemmel? Piacképes tudásra tesz szert ott a ksifiam/kislányom? Kikkel fog egy közösségbe járni? Mi mindent mérlegeljünk ilyenkor?

Az egyéni példák és nyitott kérdések erejével kezdeményezünk párbeszédet szülői fórumokon, tanárképzés diákjaival, pedagógusokkal. Ossza meg az Ön történetét is, hogy tanulhassunk belőle és ne félszeg félinformációk alapján döntsünk gyerekeink neveléséről és oktatásáról.

További részletek a kampányt életrehívő szervezetekről, sajtómegjelenésekről.

Röviden: mindenkit.

Elsőre, jól, és csendben. Ez jelenlegi oktatási rendszerünk elvárása a gyerekekkel szemben. Azt a gyereket szereti, aki mindenből egyformán jó – és csöndben van. A gyerekek azonban nem gépek, az iskola pedig nem gyerekgyár. Nem csak a sajátos nevelési igényű gyerekek, a fogyatékkal élők, vagy hátrányos helyzetűek igényelnek egyéni figyelmet és közösségi készségeket. Az iskolától nem azt várjuk, hogy tíz tehetséget és ötszáz vesztest neveljen. Ennek a hozzáállásnak a simán csak közepes teljesítményűek is vesztesei. Nem kapnak elég figyelmet, nincsenek motiválva, nem tanulnak meg közösségben együttműködni.

Kikről beszélünk általában a szegregáció vagy az együttnevelés kapcsán? Fogyatékkal élőkről és hátrányos helyzetűekről: vakokról, gyengénlátókról, kerekesszékesekről, autistákról, szegénységben élőkről, cigányokról… És hol a határ? Az autistának kell szegregált intézménybe járnia? Vagy a lisztérzékenynek? A diszlexiásnak? Az epilepsziásnak, a cukorbetegnek, vagy a kisembernek kell kisegítőbe mennie? A kör a végtelenségig tágítható. Minden gyerek sajátos nevelési igényű.

Ezért döntöttünk úgy, hogy együtt lépünk fel. Sokfélék vagyunk; van köztünk cigány, autista, mozgáskorlátozott és szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó szervezet és szakember, saját, vagy gyereke útján érintett. Sokfélék vagyunk, mégis ugyanarról beszélünk, ugyanazt hangoztatjuk. Éppen ezért érdemes meghallgatni minket.

Mert a szegregált gyerekek nem tanulnak többségi társaiktól. Mert nem sajátítanak el alapvető szociális készségeket. Mert a többségi gyerekek nem tanulnak meg együttélni velük. Mert a szegregált gyerekek hátránnyal indulnak az életben: sokkal kisebbek továbbtanulási és munkaerőpiaci esélyeik.

Mert szembehelyezkednek az iskolával. A szegregáció egyik káros következményét a „tanulással szembehelyezkedő szubkultúra” kifejezéssel tartja számon a szakirodalom, ami főként a tanulóközösség motiválatlanságára utal. Ördögi kör: a tanulók lemaradása éppen a nem megfelelő környezetből adódik, amit leküzdhetnének egy olyan közösségben, amely az iskolához kötődő intellektuális teljesítményre ösztönöz. Csakhogy a családi háttér szerinti homogén iskolai közösségekben ennek lehetősége korlátozott, hiszen azok a kortársak, akik a családi háttér hatását részben ellensúlyozhatnák, hiányoznak.

Mert tanáraik “elvárják” tőlük a viselkedési zavarokat. A Pygmalion- effektusnak is nevezett jelenség lényege, hogy ha valaki elvárásokkal rendelkezik egy másik személy viselkedésével kapcsolatban egy szituációban, akkor hajlamos olyan viselkedést produkálni, hogy elvárásai igazolódjanak. Önbeteljesítő jóslat.

Mert a szegregáció rontja a csoportközi kapcsolatokat. Újabb önbeteljesítő jóslat: a gyerekek hajlamosak az elkülönítetteket “nem közülünk valónak” tekinteni. Innen nehéz lesz felnőttként továbblépni.

Fejes Józses Balázs (Szegedi Tudományegyetem, Neveléstudományi Intézet) Miért van szükség deszegregációra? c. tanulmányában világos és megalapozott érvekkel cáfolja a legjellemzőbb tévhiteket.

Ezek visszafogják a jó képességű tanulók fejlődését.

Nem ró ez nagyobb terhet a pedagógusokra?

Nem lehet minden “más” gyerek mellé segítőt állítani. Vagy igen?

Ilyen és hasonló kérdésekre és aggályokra válaszolunk, személyes tapasztalatokat és történeteket osztunk meg.