Tudtad hogy a Magyarországon élő hatvanezer siket ember több mint fele írástudatlan? És azt hogy Olaszországban kevesebb mint 10 százalékuk? Olaszországban a siket gyerekek nem szegregált intézményekben tanulnak, hanem a többiekkel együtt. Ha siket, vagy nagyothalló gyerek van egy osztályban, félkörbe rendezik a padokat, hogy mindenkit jól lásson. Ez nem csak azért kifizetődő az olasz társadalomnak, mert a siket gyerek beilleszkedési és munkaerőpiaci esélyei jelentősen megnőnek; hanem azért is, mert ez a módszer sokkal kevesebbe kerül az államnak. A tanító speciális továbbképzése jelentősen olcsóbb egy teljes intézményrendszer fenntartásánál.

És ez csak egy példa a sok közül. Ilyen és hasonló példákon keresztül igyekszünk bemutatni mi az együttnevelés és miért jobb mindenkinek.

Nem szerettünk volna egy újabb elfogadásról szóló kampányt indítani. Ez az ügy nem csak a toleranciáról szól, hanem egy egészséges társadalomról; jólétről és együttműködésről. Olyan országban szeretnénk élni, ahol nincsenek másodrangú, kitaszított vagy eltartott állampolgárok. Ahol mindenki hozzá tud tenni a közöshöz.

Nem attól várunk változást hogy sokan elolvassák az itt leírt érveinket, hanem attól hogy beszélgetünk, párbeszédet folytatunk. A kampány során iskolai fórumokat szervezünk szülőknek és pedagógusoknak ahol elindulhat a párbeszéd. A fórumok helyszínei és időpontjai az események menüpont alatt találhatók.

Röviden: mindenkit.

Elsőre, jól, és csendben. Ez jelenlegi oktatási rendszerünk elvárása a gyerekekkel szemben. Azt a gyereket szereti, aki mindenből egyformán jó – és csöndben van. A gyerekek azonban nem gépek, az iskola pedig nem gyerekgyár. Nem csak a sajátos nevelési igényű gyerekek, a fogyatékkal élők, vagy hátrányos helyzetűek igényelnek egyéni figyelmet és közösségi készségeket. Az iskolától nem azt várjuk, hogy tíz tehetséget és ötszáz vesztest neveljen. Ennek a hozzáállásnak a simán csak közepes teljesítményűek is vesztesei. Nem kapnak elég figyelmet, nincsenek motiválva, nem tanulnak meg közösségben együttműködni.

Kikről beszélünk általában a szegregáció vagy az együttnevelés kapcsán? Fogyatékkal élőkről és hátrányos helyzetűekről: vakokról, gyengénlátókról, kerekesszékesekről, autistákról, szegénységben élőkről, cigányokról… És hol a határ? Az autistának kell szegregált intézménybe járnia? Vagy a lisztérzékenynek? A diszlexiásnak? Az epilepsziásnak, a cukorbetegnek, vagy a kisembernek kell kisegítőbe mennie? A kör a végtelenségig tágítható. Minden gyerek sajátos nevelési igényű.

Ezért döntöttünk úgy, hogy együtt lépünk fel. Sokfélék vagyunk; van köztünk cigány, autista, mozgáskorlátozott és szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó szervezet és szakember, saját, vagy gyereke útján érintett. Sokfélék vagyunk, mégis ugyanarról beszélünk, ugyanazt hangoztatjuk. Éppen ezért érdemes meghallgatni minket.

Összegyűjtjük a legjobb érveket, hazai és külföldi szakemberek tanulmányaiból. A célunk, hogy az érvelésünk egyszerű és érthető legyen, ugyanakkor letölthető formában közzétesszük a szakmai anyagokat is.

Mert a szegregált gyerekek nem tanulnak többségi társaiktól. Mert nem sajátítanak el alapvető szociális készségeket. Mert a többségi gyerekek nem tanulnak meg együttélni velük. Mert a szegregált gyerekek hátránnyal indulnak az életben: sokkal kisebbek továbbtanulási és munkaerőpiaci esélyeik.

Mert szembehelyezkednek az iskolával. A szegregáció egyik káros következményét a „tanulással szembehelyezkedő szubkultúra” kifejezéssel tartja számon a szakirodalom, ami főként a tanulóközösség motiválatlanságára utal. Ördögi kör: a tanulók lemaradása éppen a nem megfelelő környezetből adódik, amit leküzdhetnének egy olyan közösségben, amely az iskolához kötődő intellektuális teljesítményre ösztönöz. Csakhogy a családi háttér szerinti homogén iskolai közösségekben ennek lehetősége korlátozott, hiszen azok a kortársak, akik a családi háttér hatását részben ellensúlyozhatnák, hiányoznak.

Mert tanáraik “elvárják” tőlük a viselkedési zavarokat. A Pygmalion- effektusnak is nevezett jelenség lényege, hogy ha valaki elvárásokkal rendelkezik egy másik személy viselkedésével kapcsolatban egy szituációban, akkor hajlamos olyan viselkedést produkálni, hogy elvárásai igazolódjanak. Önbeteljesítő jóslat.

Mert a szegregáció rontja a csoportközi kapcsolatokat. Újabb önbeteljesítő jóslat: a gyerekek hajlamosak az elkülönítetteket “nem közülünk valónak” tekinteni. Innen nehéz lesz felnőttként továbblépni.

Fejes Józses Balázs (Szegedi Tudományegyetem, Neveléstudományi Intézet) Miért van szükség deszegregációra? c. tanulmányában világos és megalapozott érvekkel cáfolja a legjellemzőbb tévhiteket.

Itt fogjuk bemutatni hogy a szegregáció a szó legszorosabb értelmében is többe kerül mint az együttnevelés.

Sokan érvelnek Magyarországon azzal, hogy a kistérségi felzárkóztató – mondjuk ki: mélyszegénységben élő és roma gyerekeket szegregáló – iskolák egyszerűbbé és olcsóbbá teszik az oktatást. A gyakorlati példák azonban azt mutatják hogy a szegregáció sokkal többe kerül. Hosszútávú társadalmi hatások szempontjából (lásd a Miért rossz a szegregáció? fejezetet) és költségek szempontjából egyaránt. Igen, a szegregáció olyan rossz megoldás, ami sokba is kerül nekünk.

Tanulmányokra és jelentésekre alapozott összefogalónkat közérthető formába öntjük, és elérhetővé tesszük azokat a szakmai anyagokat, amelyekből az adatokat és állításokat kiemeltük. A szakemberek, pedagógusok segítségével készült anyag folyamatosan bővül ezen az oldalon.

Ezek visszafogják a jó képességű tanulók fejlődését.

Nem ró ez nagyobb terhet a pedagógusokra?

Nem lehet minden “más” gyerek mellé segítőt állítani. Vagy igen?

Ilyen és hasonló kérdésekre és aggályokra válaszolunk, személyes tapasztalatokat és történeteket osztunk meg.